PDF
A körülöttünk látható jelek alapján rendkívül közelinek tűnik az egyházkorszak lezárása. Igaz, ezt az időpontot az Úr sejtelmes titokban tartotta, mégis többször figyelmeztetett bennünket, hogy vigyázzunk és szüntelen imádkozzunk, mert nem tudjuk mikor történik meg az Ő felhőkig való eljövetele, ami az Egyház szétválasztását jelenti.
Máté 24:43 Azt pedig jegyezzétek meg: ha tudná a ház ura, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, virrasztana, és nem hagyná betörni a házába. Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok! (órában=az éjjeli őrség négy szakaszra volt osztva)
Mellékesen megemlítem, hogy ha a hívő bármilyen eset miatt hamarabb elköltözik az Úrhoz, akkor is készen kell lennie, ha még az elragadtatás messze volna is, mert az a nap neki az utolsó itt a Földön. A mai helyzetben bármi, bármikor megtörténhet.
Préd. 11,3 (…) és ha leesik a fa délre vagy északra, a mely helyre leesik a fa, ott marad.
Amilyen szellemi állapotban hagyjuk el a Földet, az meghatározza az örökkévaló sorsunkat. Az elragadtatás időpontjának meghatározása teljesen felesleges fáradozás, viszont a felismert időszakra való kürtfújás sok ember megmenekülését és útjainak jobbá tételét eredményezheti, ezért mégsem teljesen ördögtől való a dátumok, a jelek napi szintű figyelése (nem a megtévesztésre való felhasználása) és a figyelem ébren tartása.
Ésaiás 21:6 Mert ezt mondta nekem az ÚR: Menj, állíts őrszemet, és amit lát, jelentse!
Jézus, az utolsó idők gonosz szolgájának példázatában igen sok információt rejtett el számunkra, érdemes kicsit a felülete alá nézni.
Máté 24:45  “Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében? Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! Bizony, mondom néktek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt. Ha pedig a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én uram, és szolgatársait verni kezdené, és együtt enne és inna a részegekkel: és szolgatársait verni kezdené, és együtt enne és inna a részegekkel: megjön annak a szolgának ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja   akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”
Akár mikor jön vissza Jézus, jó, ha szolgálat közben talál minket a Ház Ura, mert feladatot kaptuk tőle. Sok keresztény sajnos úgy éli meg az Úrral való kapcsolatát, mint Aladdin a lámpásával, meg a dzsinnjével. Úgy értik, hogy Isten szolgál minket és Ő áll a mi rendelkezésünkre. Ha ez a mese a sátán elméjéből származik, generációk Istenhez való viszonyát rontotta meg, sajnos sikeresen…
Lukács 17:10  Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.
Ez a szolgaság minimum szintje, ez még hasznot nem hozott. Viszont lesznek emberek, akik engedelmességük miatt, olyan közel kerülnek Jézushoz, hogy a szolgasági viszonyt felváltja a baráti, de azért erre méltóvá kell válni.
János 15:15  Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek.
Amikor egy gyermek megszületik, nagyon szeretik, üdeséget, örömöt hoz a családba, de ahogy növöget, be kell, hogy kapcsolódjon a család közösségi életébe és teherviselésébe. Fontos, hogy megtanulja a családban, hogy a családtagok egymásért felelősek és kölcsönös függésben vannak. Fel kell ismerni, hogy a másik jóléte az én jólétem is, ehhez pedig mindenkinek a maga képessége szerint hozzá kell járulni. A családban azt tanulja meg gyerekként, hogy majd felnőve egy nagyobb közösségben, a társadalomban ugyan ezt élje meg, ez egy ősi, berögzült, természetes szociális viselkedés. Minden korban az egyén értékmérője az volt, hogy mennyire hasznos tagja a társadalomnak. Így van ez Isten országában is. A legnagyobb rang az lesz, aki a legtöbbet szolgált másokat, aki magából adott, aki önfeláldozó volt. A megváltásunk nemcsak arról szól, hogy megtérünk, újjászületünk és majd Isten segítségével felépítem a karrierem. Halad az idő és az újjászületett keresztények egy része nem fog elragadtatni, a másik része pedig azonnal Krisztus ítélőszéke elé kerül, ahol megítéli az Úr azt, amit e testben cselekedtek. A bűneink meg vannak bocsátva, tehát nem a kárhoztatás a tét, hiszen már nem lehet elítélni minket bűn tekintetében, mivel elfogadtuk Jézus Krisztus áldozatát. Viszont az újjászületett életünkben a tálentumaink, és világosságunk szerinti munkánk ekkor megítélésre kerül.
1Korintus 3:12 Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát. Az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni. de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át.
Jézus Krisztus elé állunk, ránézünk és szétégünk. Lehet, hogy egy szó sem hangzik el, de benne lesz minden abban a tekintetben. Mindent átélünk újra, minden szót, minden tettet. Főleg a mulasztásainkat, a kevélységeinket, önzésünket, amivel megsértettük Jézus képviseletét. Még azt is el tudom képzelni, hogy lepereg előttünk az életünk, mint egy film. Szela… Azt hiszem, ha tudnánk, hogy ez milyen jelenet lesz, a napjainkat térden állva és mások megsegítésével és építésével töltenénk, hogy pótoljuk, amit még lehet. Jézus az Atyát képviselte a Földön, nem önmagát. És mi, tényleg Jézust képviseljük, vagy a magunk dicsőségét keressük? A tetteink, ami nem önzetlenül, nem szeretetben és nem Isten királyságára nézve ment végbe, az szénaként elég bennünk. Aki ugyan ezen alapon drágaköveket épített be az életébe, az is megég, de ez az égetés csak a szennyet égeti ki, a drágakő megmarad. Tehát látjuk, hogy az örökkévaló sorsunkat nem csak az határozta meg, hogy újjászülettünk Krisztusban, hanem az egész örökkévaló életünk minősége attól függ, hogy mit és hogyan cselekedtünk a Földön. Nem kicsi a tét, és ott már megváltozhatatlan.
1János 2:28  Mármost, gyermekeim, maradjatok meg őbenne, hogy amikor megjelenik, bizalmunk legyen iránta, és meg ne szégyenítsen minket eljövetelekor.

A király szava a parancs
Be kell vallanom, nekem, pogány háttérből megtér nőként, nehezemre esett megérteni, hogy Jézus Krisztus király és parancsol, főleg a sok hatalommal való visszaélés, az apahiány és a férfiterhek miatt, amit fel kellett vállalnom, mert ezt dobta a sors. A nők státuszának átrendeződése talán az I. VH-ig vezethető vissza, amikor a férfiak nagymértékű elvesztése miatt rájuk hárultak a férfi szerepek és ezt a II. VH. csak súlyosbította. Azok a nők, akik beléptek az családfenntartó szerepbe, jogosan várták el az elismerést és tiszteletet és bár bő rájuk ez a ruha, Istennél mégis számon vannak tartva. Mivel ez a hiány a családomat is érintette és ezt a mintát láttam, nagyon nehéz volt átkapcsolnom a gondolkozásomat, pedig én még egy átmeneti generáció tagja vagyok. Vannak tapasztalataim arról, hogy gyerekkoromban természetes volt a sorkatonai szolgálat, rokonaim között is voltak katonák akik parancsban éltek. A katonaság teljesen meghatározta a családok mindennapjait, a háború azért, mert a nők a férfiak helyére léptek, muszáj volt valakinek hatalmat gyakorolniuk a családban a fennmaradásért, a fegyelemért, a jövőért. A sorkatonaság pedig azért, mert a fiatal férfiak anyjuktól elszakadva megtanulták, mi a parancs és az engedelmesség, mi a férfiak világa, a hatalmi rend, ami a világot igazgatja. A parancs tekintélyének ismerete az élethez rendkívül fontos, életbe vágó felismerés kellene legyen, de ma már igen ritka, mindenki azt csinál és beszél, amit akar. Ma nemcsak embereknek nem engedelmeskedünk, hanem sajnos Istennek sem. Az emberi test és Krisztus Teste, az Egyház is így kellene, hogy működjön. Úgy tűnik, az agy parancsa alól lassan kikerülnek a szervek és nem küldenek neki visszajelzést az engedelmességük által, az idegrendszeri folyamatok szakdoznak, a rákos daganatok terjednek a testben. Ez a minta a társadalomra is igaz, ezért várható a betegségek megszaporodása és a társadalmi összeomlás. Ma nemcsak embereknek nem engedelmeskedünk, hanem sajnos Istennek sem. Isten 10 parancsolata nem egy szlogen, hanem az bizony 10 parancs.:) (Sajnos el tudom képzelni, hogy a jövő háborúiban, legalább is a nyugati, elkényeztetett oldalon mekkora hibák, öncselekvések (öntörvényűségek) és kaotikus helyzetek lesznek – a parancsnokokat nem irigylem. Csak remélni tudom, hogy az atomerőművekben még tudják azt tartani, tisztelet azoknak a családoknak, ahol még így nevelnek.)
Máté 8:8 De a százados ezt felelte rá: “Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Mondom az egyiknek: Menj el! – és elmegy, a másiknak: Jöjj ide! – és idejön, vagy szólok a szolgámnak: tedd meg ezt! – és megteszi. Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: “Bizony, mondom néktek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben.
A mai generáció jellemhibája, amiről a 2Timóteus 3. fejezete beszél, már nem visszafordítható. Isten nem akarja már ezt a világot megjavítani, mert nem lehet, csak újjáteremteni. Reset gomb. Nekem még szemtanúk meséltek a háborúról, részünk volt a háborús élmények kultúra általi feldolgozásában, akár milyenek is voltak ezek a filmek, könyvek. Amikor felnőttként keresztény lettem a rendszerváltás körül, csak Isten szeretetében úsztam, és nem fogtam fel, hogy egy Királyságba születtem bele. Amikor erre feleszméltem, még akkor is sok év telt el, hogy megértsem a Királyhoz való viszonyt. Rám is hatással volt a rockkultúra, a hippikorszak, a lázadás, az engedékenység és a majdnem demokrácia. A 20 éves korom körüli főnökeim a puha diktatúrában olyan kemények voltak, hogy csak pislogtunk a kezük alatt, úgy féltük őket mint Istent. Ma el lehet mondani, hogy majdnem a beosztottak vezetik a főnököket, de az oktatásban is megfordult a helyzet és alapjaiban a családokban is. Pedig amikor Isten személyt keresett magának, hogy elindítsa az üdvösség útját, azért talált Ábrámra, mert látta, hogy ő képes megparancsolni a fiainak, hogy megtartsák, amit mond neki. Elgondolkodtató, hogy ez volt Isten legfőbb keresnivalója egy emberben. Nem egy érzelmes jó szívet keresett. A mai generáció nem ismeri a parancsot, az engedelmességet, szófogadást. Nagy hiba, mert emiatt elveszthetik az életüket. Isten sosem adott olyan parancsot, ami a kárunkra szolgált volna, vagy amivel kénye-kedve szerint fenyített volna minket. Ma már elhiszem, ahogy Derek Prince mondta, hogy a II. VH után egy rendkívül engedékeny kor következett be, amely éghajlat szükséges a búza és a konkoly növekedéséhez – az Úrtól van. A szívemben óriási hiány éltem meg, hogy nem ismerem meg a javamra való vezetést. Saját példámból kiindulva úgy gondolom, a nők vágynak a szeretet általi vezetésre és az engedelmességre is, és csak akkor élnek ezzel vissza néhányan (bűnös természetük miatt), ha látják, hogy gyenge a vezető (alkalom szüli a tolvajt, kivéve, ha ellent tud állni neki). Parancs, iránymutatás nélkül olyan gondokat hordoznak, amelyek megoldására nincs képességük. Én sem a nőket tartom felelősnek ezért a helyzetért, ahogyan Isten sem Évát tartotta felelősnek a kialakult helyzetért.  Tudom, hogy az egyedül maradt anyák is rendkívül nehezen és gyötrődve élték meg, hogy képességek és erő nélkül kellett életre szóló, felelősségteljes döntéseket hozni a maguk, vagy családjuk számára. Néha bele is rokkantak, és ha már kiégtek a terhekbe és nem használhatók a világ kérkedésére, kidobták őket a társadalom szemétdombjára. Amikor a férfiak nem vezetnek, valakinek kell. Isten az igaz Bíró, özvegyek és árvák Atyja, aki mindet lát és igazságosan fizet.

Keresem a változást, mert szeretnék felkészülni a Nagy Király szolgálatára, de nem könnyű ma, mert kevés a minta és az is többnyire rejtve van. Vagy engedetlenség van, vagy hatalombirtoklás és visszaélés. Meg kellene tanulnunk, hogy Isten országában nem demokrácia van, hanem teokrácia. Amikor olvasom az Igét és lassan dereng a benne lévő igazság, elgondolkozom, hogy képes lennék-e megtenni, ha olyat kérne tőlem az Úr, ami az egómnak ellentmond. Elgondolkoztam azokon a 20 éves katonákon, akiket a harctérre parancsoltak, és otthagyták az életüket … értünk. Parancsot kaptak és senki nem garantálta, hogy túlélik, a paranccsal nem lehet ellenkezni. Vagy azokat a misszionáriusokat, akik lehetetlen helyekre vitték el az evangéliumot és kit tudja, talán pár hét vagy hónap múlva megölték őket. Nem nagyobb jutalmuk van-e a Mennyben, mint nekünk, akik a kijelentés tengerében élünk és nem értjük mit jelent a Király parancsa? Ilyen lehet pl. az én saját Izsákom feláldozása, vagy ha olyan helyre rendelne ki az Úr, ahová nem akarok menni, vagy egyenesen visszataszít, hogy oda menjek. Elgondolkodtam… hol van itt az engedelmesség, a rendelkezésre állás? Teológiai tudás ide-oda, de mennék-e? Értem-e, hogy Ő Király, és azt teszem-e, amit Ő akar? Elfogadom-e, hogy én szolga vagyok az Ő Királyságában, és Ő rendelkezik az életemmel? Letettem-e valójában az életem Neki? Szela …
Lukács 14:33 Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom.
Ha egy Újszövetségi keresőbe beírjuk, a “parancsol” szót, meg fogunk lepődni, hány találatod ad ki. Jézus parancsolt a tanítványainak, gazdag ifjúnak, a tömegnek, a démonoknak, betegségnek, viharnak és a nemzeteknek, hogy megtérjenek. Isten parancsolt a teremtett dolgoknak és azok előálltak. A katonák is azt mondták, hogy senkit nem hallottak még így beszélni, és a farizeusok is rájöttek, hogy úgy beszél, mint akinek hatalma van. A Király szava, parancs. Vagy alárendeljük magunkat, vagy ellenállunk. De ha ellenállunk, akkor kik is vagyunk, hová is tartozunk valójában, milyen szolgák vagyunk? Szela …
Tehát az ítéletkor, amikor Jézus elé állunk, hasznos, vagy haszontalan szolgáknak találtatunk-e? Dávid értette a királyságot, ha megnézzük a 119-es Zsoltárt, látni, hogy a “Te rendeleteid, a Te parancsot, a Te határozataid, a Te ítéleteid”-ről beszél. Értjük-e és keressük-e mi ma így az Ő rendeleteit? Az önakaratunkról már nem is tudom szóljak-e, mivel ma egyértelműen az ön-zés korát éljük – nehéz kitörni ebből. Az angyalok, az Ő akaratának teljesítői, rendeleteinek végrehajtói. A Dániel könyvében leírt szobor alján, ami a világbirodalmakat jelöli, az utolsót már csak vassal kevert cserépedénynek jellemzi, hát ebből a minőségből nem lehet megtanulni a Királysághoz való viszonyt.
Ha megnézzük az ősi birodalmakat pl. Ahasvéros királyt az Eszter könyvében (hogy aktuális legyek:)) bizony ad egy előképet arról, mit jelent a királyság 120 tartományon, ágazaton és nyelven. Amikor kiadott egy rendeletet, annak akkora tisztelete, ereje és hatalma volt (az ég és föld elmúlik, de az én beszédem semmiképpen nem múlik el), hogy nem lehetett sem visszavonni, sem megszegni, sem megsemmisíteni, kiment és úgy van. Ma mit jelent egy állami rendelkezés, egy alkotmány és meddig tart? Ez bizony a törvénytelenség kora. A király elé nem lehetett csak úgy hívás nélkül, sem királynői ruha és felékesítés nélkül berongyolni, mint egy haverhoz. Félreértés ne essék itt nem egyházi szolgálókról írok, mert mi egymásnak testvérei vagyunk, hanem magáról a királyok Királyáról. Nekem úgy tűnik, mi, mai keresztények messze vagyunk ettől a protokolltól, gyakorlattól és értelemtől. Talán az istenfélelem és istenismeret szelleme kicsit alacsony lángon ég ma, miközben az ember istenítése a csúcsokat veri, de a minősége szinten aluli. Kellenek Istenből az érzelmek, a javak, de azonkívül semmi más, ma ezt prostitúciónak hívjuk. Tisztelet a kivételeknek, mert nem látható módon, de jelen vannak az igazak is.

Ezért született meg ma ez az írás, hogy felhívja a figyelmet a Királyhoz és Királyságához való viszonyulásunk megvizsgálására. Ha még lehet, az elragadtatás előtt tisztítsuk meg, szedjük össze magunkat, cselekedjünk jót, kiváltképp testvéreinkkel olyan tetteket, amik önzetlen szeretetből, érdek nélküli szolgáló szívből származnak, hogy dicsőséget hozzanak a Királyra és országára, számunkra pedig drágaköveket. Sáfárok vagyunk és a sáfárságunkról számot fogunk adni mindannyian, nem csak a teljes idejű szolgálók, hanem mindenki egyenként. A tálentumokról szóló példázatban azok, akinek voltak képességeik, még valahogy befektették, de akinek csak egy tálentuma volt elrejtette és nem hozott hasznot. Itt újra megjelenik a hasznosság és haszontalanság képe. Hozzáteszem, hogy a képmutatók sorsa, amit az Ige ígér nekik, a kettévágás volt, ha ennek köze van a skizofréniához, én ezt a sorsot senkinek nem kívánom. A másik megjegyzésem, hogy itt Istent ismerő emberekről van szó, nem azok “foga fog csikorogni”, akik gonoszak voltak, hanem azoké, akik nem ismerték fel Őt a maga teljességében, és nem végezték el a rájuk bízott feladatot. Az egy tálentumos szolgáknak szól Jézus üzenete, ha már te nem vagy képes megduplázni a tálentumodat, legalább támogass olyanokat vele, akik nagyobb haszonra tesznek szert, ezzel előmozdítod Isten királyságának sikerét – akkor dicséreted lesz az Úrtól. Még tart a kegyelem ideje, de nem tudjuk meddig. Nap, mint nap látjuk a jeleket. Jézus Krisztus nem mondta meg, hogy melyik nap jön vissza, de az biztos, a mai nap és a Közel-keleti szerződés megkötése között valamikor, ami igencsak a szemünk előtt érik. Ugyan az a megítélés vonatkozik minden szolgára, akár ministry-nek, akár miniszternek nevezik, ami eredetileg szolgálatot jelent, mégpedig mások és nem a maguk szolgálatát.

Mindenkinek tartalmas felkészülést kívánok a Jézus tekintetével való szembenézéshez!

Máté 24:45  “Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében? Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! Bizony, mondom néktek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt.

Írásom után két héttel, kezembe akadt egy kiváló írás “Paranacs és engedelmesség” címmel. Virág László tollából. Akit érdekel a téma ajánlom olvasásra ezt a nem bibliai, de lényeglátó írást.

Néhány példa a parancsra:
1. parancsolat: Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgaság házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem!
2. parancsolat: Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, akik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
3. parancsolat: Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd, mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
4. parancsolat: Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat! De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van. Mert hat napon teremtette az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta az Úr a szombat napját és megszentelte azt.
5. parancsolat: Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad tenéked!
6. parancsolat: Ne ölj!
7. parancsolat: Ne paráználkodj!
8. parancsolat: Ne lopj!
9. parancsolat: Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!
10. parancsolat: Ne kívánd a te felebarátodnak házát! Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé!

Írásom után két héttel, kezembe akadt egy kiváló írás Paranacs és engedelmesség címmel.

Újszövetség:  parancsol szó

IMA/Prayer