PDF
Október 4-11. között lesz az őszi ünnepsorozat utolsó része, a 7 napon át tartó sátorok/bodegák ünnepe. Jelképezi az Egyiptomból való kivonulást, amikor sátrakban laktak a pusztában, mint egy új korszakba való átmenet idején és a betakarítás/aratás örömét, amit a sátorra aggatott gyümölcsök jelképeztek. Mindkettőnek azonban szellemi jelentősége van, az egyik a Millenniumi királyságba való belépésére, a másik az emberek aratására vonatkozik. Az ünnep lebonyolításának is vannak érdekes aspektusai: Isten gyermekei a sivatagban sátorokban laktak az exodus után, melyek felett Isten felhője óvta és vezette őket. Jelenleg a testünk földi sátor, ami lebomlik, de várjuk a mennyei felhősátor magunkra való felöltözését, mely romolhatatlan, örök testet jelent.

2.Kor.5.4. Most, amíg ebben a földi testben élünk, sok teher nehezedik ránk, s ezért sokszor sóhajtozunk. Mégsem kívánjuk „levetni” ezt a testet. Inkább azt szeretnénk, ha erre a földi testre „rávehetnénk” azt a mennyei testet. Akkor majd ezt a halandó testet teljesen beborítja az örök élet. (EFO)
Az ünnep hatodik napján tanítványai előtt Jézus Krisztus átváltozott, fehéren ragyogott és felhő vette körül. (Pár hónappal később, feltámadása után az Ő felvitetése a Mennybe, pontosan így történt.) Ez az esemény az elragadtatás képe, és éppen ezen az ünnepen történt! Jézus Krisztus földi születése is erre az időre tehető, mivel ez az egyik ünnep, amire az egész népnek fel kellett jönnie Jeruzsálembe, ezért tartotta ekkor Heródes a népszámlálást és a tömeg miatt nem kaptak szállást a szülei. A pásztorok is már a hideg éjszakák miatt gyújtottak tüzet.
Ján.1.14. Az Ige hússá lett, közöttünk vett szállást (gör.:letáboroz, sátorozik) és mi megláttuk dicsőségét, mely olyan volt, mint az Atya mellől érkező Egyszülöttnek dicsősége: kegyelemmel és igazsággal teli. (CSIA)
Ebben az időben már nagyon várták az esőt. Az ünnep ceremóniái a vízáldozat/kiöntés és a fény bemutatása volt hat napon át. A jeruzsálemi ünnep utolsó napján azt kiáltotta Jézus: „Aki szomjas, jöjjön énhozzám és igyék.” Elképesztő jelenet lehetett. Az ószövetség minden rezdülése csak előképe volt az igazinak, ezzel Jézus bejelentette, hogy Ő az igazi ünnep betöltője, Ő adja az élő vizet. Üzenetének lényege, hogy az ember szellemének élet utáni szomját semmi emberi nem tudja kielégíteni, sem a Templom, sem vallásos szertartások, sem a vallásos ünnepek, sem a konferenciák, sem a papok, csak az Élet Fejedelmével, Jézus Krisztussal való személyes, intim kapcsolat. Az ünnep másik jelentős része a fény felfokozott jelenléte volt. A négy hatalmas menóra bevilágította az egész Templom épületét. Folyamatosan öntötték bele az olajat, miközben ünnepelték a világosságot. Ez a tűz a  dicsőség jelképe. Az ünnep napjai alatt ezüst trombitákat fújtak, szokás szerint talán 48-szor is. De van közöttük egy utolsó. A földiből mennyeivé átváltozás és átlépés ünnepe ez.
2.Kor.5.4. Most, amíg ebben a földi testben élünk, sok teher nehezedik ránk, s ezért sokszor sóhajtozunk. Mégsem kívánjuk „levetni” ezt a testet. Inkább azt szeretnénk, ha erre a földi testre „rávehetnénk” azt a mennyei testet. Akkor majd ezt a halandó testet teljesen beborítja az örök élet. (EFO)

IMA/Prayer